7.
Egyre csak rosszabbul
A LEJTŐN CSAK LEFELÉ....
2009 10.19.Hétfő
Alig vártam ,hogy hajnalodjon. A nővérkék már csak annyit kérdeztek :-"mennyi"? 39,4c -mondtam én, és egy kis mosolyra húztam a szám.
A súly méréshez ki támolyogtam kb olyan gyorsan mint egy csiga, bele kapaszkodva mindenbe ami az utamba került, nehogy a földről kelljen felmerni engem. Félúton az én "angyalkám" belém karolt így már biztonságosabb volt minden, és már ketten dülöngéltünk befelé, a biztonságot nyújtó ágyikóm felé. Megint fogytam .....
Vak vezet világtalant, ahogy szokták mondani.
Ráz a hideg, semmi erőm, fáj a fejem és a szemem és vagy 4x hánytam délelőtt.
Lefolyattak nekem 2 üveg infuziót, kiszáradás ellen, hisz se enni se inni nem tudok+ a szokásos gyógyító szteroidok, bogyók, szurik......
Rtg vizsgálat lesz amivel a lábaim fájdalmára és gyengeségére akarnak választ kapni. Megjelent egy erős vidám beteghordó fiú az ágyamnál.
Ma jött el az idő ahhoz, hogy kipróbáljam milyen is az , ha tolószékkel tologatnak valakit. Mikor beleültettek bizony sírva fakadtam , nem bírtam tovább, nem voltam én már olyan kemény mint a gipsz kutya! Csak egy gyenge erőtlen bőgő ,kiszolgáltatott Csilla, aki csak csúszik egyre lejjeb a lejtőn lefelé. Vígasztalhatalanul bőgtem végig a vizsgálatig tartó utat.
Megint tanultam valamit! Miért is viselkednek olyan sokszor a magatehetetlen beteg öregjeink, olyan furcsán ott az otthonban, mikor mi nővérek mindent elkövetünk, vidáman , türelmesen és lelkesen, sokszor erőnkön felül szolgáljuk ki őket bármiben, és mégsem jó semmi. Gyakran csak a negatív visszajelzést ,vagy még azt sem kapjuk cserébe.
2009 10. 20.Kedd
Hőm: 38.1c vérvételek, aztán minden bogyót infuzióban kapok a rengeteg hányás miatt,hasmenésem is van. A nővérek támogatnak ki a wc-re, de ők is alig bírnak már el. Két oldalamon ott szorít a két törékeny alacsony segítőm, majdnem elrántom szegényeket, de erősködöm "-Nem kell ágytál, kitudok menni, sikerül!" Aztán meg hálálkodom ,hogy engedtek a kérésemnek!
Crp:195 sülly:86
Hasi, mellkas Ct-re és Mr-re tolt a megszokott beteghordó, a megszokott tolószéken. Itt a házon belül kivételesen megengedték a Ct-sek a vizsgálatomat. Amúgy a város másik pontján van a Mindenki más számára elérhető Ct. Senki nem érti a logikát, az orvosok sem , hát akkor én hogy érteném, most valahogy nem is érdekel. Lázasan ,a fájdalamaimba és a gyengeségembe belefásultan kábán, a sok bogyótól, hagytam magam oda vinni ahova akartak.
Nagyobb a lépem. Ez derült ki a Ct-n. Mr-negatív.
Tesó megállás nélkül telefonálgat minden orvos ismerősének, kinek milyen ötlete van , hogy gyorsabban jöjjön a gyógyulásom. Anyukám kezd bele betegedni ebbe az én harcomba.......
Barátnőim szerint itt már csak Dr.House és csapata tudna segíteni!
2009 10.21.Szerda
Miki korán megérkezett ,mert 10 órára várnak a heamatológián. Ő visz át autóval , mert ez az osztály a 400 -ágyas kórházban van. Így gyorsabb és biztonságosabb, mint a betegszállítókkal.
Csontvelőt fognak venni tőlem.
A nővérek, Sacim és szobatársnőim sorfala mellett ,akik mind jó szerencsét kívánva búcsúztattak el, tolt ki az én Kincspárom a csikorgó kerekű tolószékben le az udvarra. Ahol nagynehezen betuszkolt a kocsiba, hogy mihamarabb túlessek ezen a mintavételen.
Megcsapott a friss levegő az ősz hűs szele , amit már hetek óta nem érezhettem.Nagyon jó volt, ez is hűtötte az én forró lázas arcomat.
Mivel először jártunk ebben a kórházban , alig találtuk meg az osztályt ,de aztán végül is időre ott voltam a kezelő asztalon rettenetesen félve vártam most mi lesz?
-Kibírom ezt is ! A szobatársaim is kibírták akkor én is kifogom! -mondogattam Mikinek, és egyre jobban szorítottam a kezét.
Sajnos csak a második szúrásra sikerült a mintavétel a csípőmből. Hiába kaptam érzéstelenítőt , azért csak fájt ez a szúrás, de lehet ez időre még a szúnyog csípés is fájt volna, az ezidáig átélt szurka-piszkák miatt.
1-2 óra hosszat pihenni kellett, megfigyelés miatt egy kórteremben. Aztán vihetett vissza Miki ,azzal a használati útmutatóval, hogy 3 napig ne érje víz a szúrás helyét!
Már nagyon várt mindenki az osztályon, én meg még soha nem örültem ennyire nekik, és az ágyamnak! Félig ájultan zuhantam az én menedékembe.
Mikim szomorúan és rettenetesen aggódva ment el este. A szívem szakadt meg mikor láttam könnyesek a szemei.
2009 10.22.Csütörtök
Egyre gyengébb vagyok, a fejemet már megmozdítani is egy kínszenvedés. Csukott szemmel, lázasan, vízes ruhával a fejemen mozdulatlanul várom ,hogy az állványra készített 4 üveg lé ,sorban lecsepegjen. Vasárnap óta nem ettem és nem ittam semmit nem tudok, minden kijön belőlem. Ezen keresztül kapom a gyógyszereket, a lázcsillapítót .
Vizitkor az orvosom beígér egy ideggyógyász orvost megnézet vele, de csak este tud jönni, addig csak gyógyulgassak, pihenjek.
Szót fogadok,nem mintha mást tudnék csinálni.
Szobatársam angyalka szorgalmasan cserélgeti a vizesruhákat a fejemen, és noszogat -" igyál Csillám,igyál !" A nővérkék szorgamasan mérik a hőmet, cserélgetik a palackokat, és sűrűn ellenőriznek mi van velem.
Végre esteledik, iszonyat lassan telik az idő.
22 órakor megérkezett a beígért orvos. Megvizsgált ott az ágyban, mivel már mozdulni sem tudtam , még a beszéd is fájt. Halkan alig érthetően nyüsszögtem neki a válaszokat.
"-Meglumbálom,muszáj!"
A nővérkék segítségével pozícióba gurultam az ágyon, és összeszorított fogakkal vártam a jólismert, hosszú tűt és a bökést.
Szegény szobatársaim az ágyukban a takarójuk alá menekültek, ijedtükben. Néma csend lett a szobában......
2009 10. 23.Péntek
Glicerines agynyomás csökkentő infuziót kaptam, és egy nagyon erős fájdalomcsillapítót. Antibiotikumos injfuziót is amit több napon keresztül kell kapjak és egy csomó infuziót, folyadék pótlásra. Valószínű meningitis,vagyis agyhártya gyulladásom is lett.
Crp:201
Lassan úgyérzem kifolyik belőlem az élet ,a rengeteg gyógyító szer ellenére is. Ráz a hideg gyenge vagyok, lázas és még csak arra sincs már erőm , hogy sírjak egy nagyot. Fekszem az ágyban izzadtan, csepeg a gyógyító lé. Évi,Miki és Peti felváltva fogják a kezem.
Évi hozott nekem egy angyalkát , amikor nem tud itt lenni velem, ez a kis angyal majd vigyáz rám!
Késő esti vizitkor egy idegen professzor bizonyosságot akart magának , valóban agyvelő, vagy agyhártya gyulladásom van e. Megfogta az én félig holt , iszonyat fájós lüktető fejemet és megnézte van e tarkó merevségem. "Na ezt nem kellett volna !" - kiáltott fel a mindig kedves nővérke aki a vizitkor jelen volt. Nagy szerencséje volt a professzor Úrnak , hogy mögöttem állt. Mert nem sokkal később megjutalmaztam egy hatalmas hányással.
2009 10. 26.Hétfő
Jajj de jó! Végre elviselhetően fáj a fejem! Le állították az agynyomás csökkentő infuziót is . lázam is csak max 38,2 ig ment fel.
Estére megéheztem, és tudtam enni egy kicsit.
Orvosom igéri, beszél az ideggyógyásszal, és a csontvelő eredményre is rákérdez. Csökkenti a szteroidot is de a Rocephin infuzió még folytatódik.
Késő este az egész testemet ellepték azok az undok viszkető apró piros kiütések. Megvolt az éjszakai programom_Vakaródzás.
Édes Istenem mi jöhet még?