15.

Csak így tovább!

"HA ÚGY VÉLJÜK ,VAN ÉRTELME,BÁRMEKKORA TEHERREL MEGBIRKÓZUNK!"

---

2010 01.08. Péntek

Ma hajnali ötkor volt ébresztő. Gyorsan megmértem a hőmet ,mert nem akartam elhinni nem forró a fejem! 36.5c Ó nem hiszem el! Nem vagyok lázas! Jajj de jóóóóóó!- örvendeztem és a nővérke csak vigyorgott rajtam, miközben keresgette a vérvételhez a vénámat.

A szokásos antibiotikum után bejelentette az orvos, hogy megemeli az infúziókat pár napig és még gomba ölőt is ad megint. Ha lejár ez  a pár nap akkor értekeznek az immundokival a szteroid adagról. Ennyi vegyszerrel a testemben amit az elmúlt időben belém töltöttek bevethetnének Irakban biológiai bombaként.

Sajnos a Crp:450 még. De lesz ez még jobb is ,ha nem leszek lázas, talán tényleg használ ez a Kemó szer.  Medrol mától 80mg jár.

Miki minden nap, reggel és este  felhív ha nem jön személyesen, akkor így tartja bennem a lelket. Megbeszéltük vasárnap jönnek hozzám, anyukámat is hozza és Petit is. Szombaton a szobatársamhoz jönnek látogatók. Egyszerre nem is férne el itt mindenki ebben a pici szobában. A tv megy éjjel -nappal a híreket megnézzük, aztán elfogy a türelmünk  és az erőnk  a többi műsorra.

Próbálok enni , erőltetem , semmi étvágyam de tudom ha nem eszek teljesen elfogy az energiám, nem lesz erőm végig csinálni......

Segítettem a szobatársamnak szemetesbe vinni az elhasznált dolgait, ennivalóját oda adni neki. Nagyon gyenge vagyok alíg állok a lábaimon, kapaszkodnom kell erősen az infuziós állványba, nem engedem el egy percre sem, de segítek neki...

Szétment az én kis branülöm, nem bírja már a vénám ezeket a megpróbáltatásokat , rengeteg helyen megböktek, szinte mindenhol lila foltos  mind két karom ,mintha összevertek volna. Szegény nővér leizzadva hagyott magamra, segítségért sietett. Ha végkép nem lesz vénám amibe tudnak szúrni branült akkor centrális vénát szúr az orvos. Csak azt ne! Nagyon félek tőle.

Ebéd után jött egy másik nővér aki nagynehezen talált egy nagyon furcsa helyen egy aprócska megbújt vénát, amibe sikerült egy miniatűr branült betenni.  7 napig kell kibírnia, addig tart az antibiotikumos infúziós kúrám még.

Soha nem gondoltam volna , hogy ilyen dolgokért fogok valaha is imádkozni, könyörögni, hogy ne menjen szét a vénám folyton! Most ez a fontos nekem! Most az a fontos kimásszak ebből a nagy szarból! Nem tudom miért történt ez velem ? Miért pont velem ? De feleslegesen kérdezgetem , nincs aki válaszolni tudna rá! Mostmár ez van ,nem lehet meg nem történté tenni, ezt mérte rám a sors . Most inkább  azon kell gondolkodnom és azt kell nagyon szugerálnom , hogy jobban legyek, meggyógyuljak ! Én legyek a győztes, mert nagyon sokan hisznek és bíznak bennem!

Este későn Évi is hívott, nincs olyan nap, hogy ne hívna vagy sms-t ne küldene , pedig neki is millió baja van. Nagyon szeretem! A világ legjobb barátnője! Soha nem hagyott cserben !

2010 01.09.Szombat

Reggel megint vérvétellel kezdtem a napomat. Vizitkor a Dr-nő megnyugtatott  javultak az eredményeim. "Kitartás csak így tovább!"

Érzem magamon mert nem szédülök már annyira és a hasam is csak kicsit fáj! Csak a szívem szurkál nagyon.

A szobatársam családtagjai estig voltak itt. Kicsit felvidították, az én depresziós betegtársamat.

Ma a matracom alatti deszkát amit Miki és Peti karácsonyi díszpapírba csomagolva lopott be nekem, a takarítónővel megigazíttattam. Nagyon lecsúszott és egy gödörben fetrengtem reggel az ágyban. Sajnos hiába rángattam megsem bírtam mozdítani így muszáj volt megkérnem. Aranyos volt azonnal segített.

2010 01. 10.Vasárnap

Végre éjszaka tudtam aludni !

Reggel a szokásos infúziós levek után , pár szem aszalt szilva mindig megtette a hatását. Itt ennek is nagyon örülni kell ! Nagyon megtudja keseríteni az ember életét az is, hogyha  nem kell trónolni. De ezzel gondolom mindenki egyetért....szóval az élet apró örömei csak beköszönnek ide is a rákosok földjére.....

Nagyon vártam már ezt a napot ! Miki hozza anyukámékat! Reggel nem is ettem csak éppen picit ,a gyógyszerek bevétele miatt. Várom nagyon a kirántott husikát is! Jobban vagyok!!

Ma sem volt lázam.

Délután kettőkor meg is jött az én családom! Nagyon  nagy szeretettel sok finomsággal és egy nagypárnával. Aki volt már kórházban tudja nem valami kényelmesek az ottani párnák. Kezdtem jobban lenni , mert a lapos kórházi párnám alá 3 törölközőt is begyűrtem . Már nem volt, minden mindegy!

Miki hozott nekem egy Csilla feliratos törölközőt ajándékba! Nagyon örültem mindennek, de a legjobban annak, hogy láttam őket mosolyogni végre! Láttam a bizakodást , a hitet a szemükben. Láttam mennyire bíznak bennem, bíznak a gyógyulásomban! Látták rajtam, jobban vagyok végre!!

2010 01. 11. Hétfő

Ma sem voltam lázas!

Nagyon jót aludtam éjjel megint, nem bírom kipihenni ezt a sok hónapot, állandóan aludnék. Csak a  szobatársam nem hagy,  folyton felébreszt, beszélgessek vele, mert unatkozik, haza akar menni és tele van a bugyra mindennel, mi lesz vele , ha engem haza engednek ő meg itt marad stb.......

Reggel a Rtg-ben nem találtak semmi rosszabbat, mint ami  eddig volt.

Éjfélkor csak azt vettem észre hogy lefolyt az infúzió, csak jóval később csengettem miatta.

Hajnalban megint levettek 4 cső vért, és rátették a branülömre a következő adag infúziót.  A pici üveges csöpögött , de a nagy üvegnél olyan para ment akkora hatalmas púpot hagyva maga után mint egy hegy.

Már megint szívat ez a dög!-mondtam a szobatársamnak. Erre a pár napra igazán megmaradhatott volna ,sehol nincs már vénám ahová tehetnék. Édes Istenem segíts találni vénát nekik! Vizitkor csoda történt!

Az orvos azzal jött be az ajtón  csillogó szemekkel, hogy a CRP :85 -ös lett! A vérképem is jó lett, ahhoz képest.  Leállítja az összes infúziót , csökkenti a bogyókat és a Medrolt is. Beszélnek az immundokival, és ha minden így marad akkor 15.-én haza enged!

Nem akartam elhinni!  Ezt tényleg nekem mondja?

Azonnal felhívtam Mikit , Petikémet és mindenkit akinek fontos vagyok, hogy megosszam ezt a fantasztikus hihetetlen jó hírt velük! Együtt sírtunk , de most örömünkben!

Nem sürgetek én senkit! Eddig vártam  7 hónapig , hogy jobban legyek! Mi az nekem ez a pár nap ugye?

2010 01.12 .Kedd

5 órakor vettek vért megint . Tudtam aludni is és lázam sincs max 37 c volt estig. Picit szurkált  ott a volt petefészkeimnél a hasam de kibírhatóan.

Végre nem vagyok az állványhoz kötve! Most a falba meg az ágyba kapaszkodva megyek ki a fürdőbe . Ma is megpróbálom a mosakodást egyedül . Fogmosáskor kicsit bátrabban  berogyasztottam a térdeimet, a csap előtt és ez lett a vesztem.

Úgy csúsztam össze mint a az a mérőszalag szokott. A fenekemen landoltam , és ott a hideg járólapon  azon gondolkodtam pár percig sírjak -e vagy nevessek az én bénaságomon. Itt esetleg a magatehetetlen szobatársam hallja meg ,a segítség kiáltásomat, kitudja mikor jön erre nővér, a csengő meg igen messze van tőlem. Így hát mint egy lábatlan csiga , kicsúsztam a fenekemen a kezeimmel evezve, az ágyig.  Nem kis időbe telt míg az ágyhoz csúsztam. Ó milyen jó is ,hogy jó hosszúak a lábaim!

Nagy nehezen  felkínlódtam és átöleltem az ágy szélét majd felraktam az egyik lábamat  az ágyra és felhúztam magam ,de a röhögéstől nem nagyon akart sikerülni, legalább  kétszer vissza estem a földre.  A szobatársam  Erika " fetrengett" a nevetéstől. Én meg magamtól. Folytak a könnyeim, de most a nevetéstől , alíg láttam valamit is az egészből.

De jó! Tudtam nevetni ! Magamon ! Ezen az egész  szarságon ,az egész dögségen, amiben vagyok hónapok óta ! Végre !.......

A  vizitkor persze nem számoltunk be , a dr-nőnek, hallgattunk mind a ketten.  Erikával , csak össze-össze néztünk azzal a  kis cinkos mosollyal. Kettőnk titka maradt...

A Dr-nő szerint a szédülés és az a rossz érzés a fejemben a szteroid csökkentésétől van nagyon sokáig kaptam nagy adagot és elvonási tüneteim lettek tőle . Nagyon lassan lehet csak csökkenteni . A lábaimba is az izom sorvadás ettől van , de ha már csak kis adagot kell enni  majd belőle akkor az is megerősödik újra.  A cukrom is jó, már 2 hete nem kell inzulin, csak diéta. Torok leoltást kér a fájós torkom miatt , ha minden oké lesz és nem leszek lázas pénteken haza enged, a következő kemóig.

2010 01.13. Szerda

Reggel 5- kor vettek 2 cső vért.

Hőm:37 c

Voltam ma is mosakodni és fogat mosni, de ma  a lábamon jöttem vissza. Egyre soványabb vagyok. Ma eljött hozzám Évi és Erzsi  látogatóba. Nagyon jó volt látni őket! Elmeséltem nekik a tegnapi fürdőszobai kalandomat. Jót nevettek mikor látták nem viselt meg a dolog, csak a fenekem sajgott tőle. Minden munkatársam szorít és aggódik értem ,sok gyógyító puszikát küldtek nekem.

Később kiderültek a vérvételi eredményeim  a határ értékeken vannak. Van amelyik romlott. Nagyon harcol ellenem ez a dögség , nem akarja megadni magát.

Délután megjött Mikim és pár perc múlva beköszönt az én Igazgatónőm is  hozzám. Anyukáját is ide hozták a 400 -ágyas kórházba és megnézett engem is ,eddig csak telefonon értekeztünk. Jobbulást kívánt Ő is és nagyon aggódva ment tovább. Megnyugtattam semmi baj. Már jobban vagyok!

Miki késő estig maradt nálam , szeretgetett, etetgetett, pátyolgatott! Nagyon szerencsés vagyok , hogy a bajban így kitart mellettem! Ő  igazi Kincspárom! Nagyon szeretem!

2010 01.14. Csütörtök

Hajnali 5-kor megint vettek 4 cső vért.

Délelőtt voltam nyaki uh-n mert valamilyen búb nőtt a torkomon. Hála az égnek nem rákos dolog így megnyugodva vártam a vizitet, mit mondanak a hazamenésről.

Betti telefonált, jönnek Rolijával hozzám látogatóba.

Vizitkor a Dr-nő az a kedves szeretetet sugárzó nagyon jó hírrel jött . A vérképem jó lett a mindent eláruló CRp:18 Te jó ég ! Ilyen alacsony még soha nem volt! Haza mehetek holnap! Beszélt az immundokimmal aki 32mg  szteroidot írt elő nekem, egy csomó bogyóval együtt meg vérhigítóval. Nagyon sok vitamint étrendkiegészítőt egyek majd ,hogy jobban bírjam a Kemót legközelebb. Tanácsolta.

Január 28.-án kell viszajönnöm ide hozzá a következő Kemóra.

Azonnal felhívtam mindenkit aki szeret engem, és együtt örültünk a hírnek. Boldog voltam, de aggódtam is egyszerre ...

Betti délután megérkezett Rolijával és végre először  boldogan, "csillogó" szemmel köszöntöttem őket , amikor megjelentek a kórterem ajtajában. Nagyon jó barátnőm Betti is, nagyon szeretem őt is ,hisz még soha nem csalódtunk egymásban. Közös a munkahelyünk és ott is mindig segítettünk egymásnak , nagyon sokszor nevettünk együtt , voltak kis titkaink, a komor nehéz helyzetekben pedig vigaszt tudtunk adni egymásnak. Igazi jó barát! Jól megbeszéltünk mindent és közben eszegettem a sok finomságból amit hozott nekem  az én kis Betti barátnőm.

Késő estig hallgattam szobatársnőm elkeseredett mondókáját nagyon depis volt pláne mikor megtudta hazaengednek és ő még marad. Aggódott mi lesz vele, ki fogja őt kiszolgálni amikor kell neki valami a hűtőből, vagy bármi apróság, kivel beszélget, lesz- e szobatársa és ha lesz akkor az is megcsinál e neki mindent??????? Ezerrel nyomta szegény az elkeseredett szövegét. Én meg nem bírtam megnyugtatni.

2010 01 15.Péntek

Végre reggel lett! Tegnap  este későn, órákon át gondolkodtam a hazamenésemről. Olyan furcsa, rossz érzés fogott el. Aggódtam ,mi lesz otthon velem, hogy lesz az én kórház utáni életem, különböző  nehézségeket kell megoldani majd.

Mivel nem maradt semmi immunrendszerem , kiölték a különböző vegyszerekkel, így nagyon könnyen elkaphatok minden bacit vírust. Mivel engem nem olthatnak be influenza elleni védőoltással Mikit és Petit kellett ,hogy engem védjenek.

Ezeken agyaltam órákig:

-Hogyan megyek be a  lakásba hisz oda is lépcsők vezetnek és a konyhába meg végképp nem bírok lemenni, ott is 14 lépcső van . Mindig értetlenkedtem mikor anyukám nálunk járt és panaszkodott a sok lépcső miatt, nehezen mássza őket meg. Most értettem meg mi a baja velük. Aztán ez a Wc kérdés is ,alacsony dolgokról képtelen vagyok felkelni még nem bírnak kinyomni a lábaim. A járás is csak lassan és járókerettel megy.

Mikor megszólalt a telefonom  anyukám megnyugtatott , mindent megszervezett már Miki , mire haza érek készen vár minden. A munkahelyemről az igazgatónőm Marika és a főnővérkém Ica  kölcsön adtak egy kerekes széket. Aztán lesz  saját wc magasítóm és járókeretem is. Ha nem lesz otthon senki , akkor meg anyukám eljön és velem lesz amíg kell. Megfőz és babajgat amíg csak szükséges.

Hálás vagyok és nagyon szerencsésnek érzem magam ,hogy ennyien szeretnek és segítenek nekem. Nem hagyhatom cserben őket meg kell gyógyulnom!!!!

Vizitkor megint elmondták mit kell betartanom otthon , és Miki már pakolta is a cuccaimat a táskába , hogy minél előbb szabadulhassunk.

Elbúcsúzkodtam az én Erikámtól jobbulást kívánva , aki láttam , már azon gondolkodik , ki lesz a következő szobatársa , Ő meddig kénytelen még maradni , mi lesz most , hogy egyedül marad itt ? Mert a szemei olyan üvegesen a semmibe révedtek , miközben rám nézett . Megsajnáltam szegényt ......

Pár perc múlva a  szokásos kerekes székben gurított  le a parkolóba a kocsinkhoz Miki. Nagyon hideg havas jeges volt az idő, és amint kiért velem a levegőre megszédültem attól a hatalmas nagy tértől , elszoktam a hónapok óta tartó fogságom alatt a kinti világtól. A rabok szabadulásuk után érezhetnek hasonlót.

Végre vitt haza az én Mikim! A mi kis nyugalom szigetünkre az erdő melletti kis házikónkba!

Oldal: 15.Csak így tovább!
GYÓGYULÁSOM TÖRTÉNETE-CSILLA MÓDRA - © 2008 - 2024 - gyogyulasom.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat