23.

Szlovéniai kirándulásom

2011.02.05. Szombat

---

Decemberben Miklósom munkahelye síkirándulást szervezett ,de különböző okokból csak most valósulhatott meg. Nagyon rendesek voltak engem is elhívtak. Akkor még nagyon ágáltam ellene , de most gondoltam vagyok már olyan erős , miért ne mennék ! Imádom a hegyeket ,így nem hagyhattam ki!

Reggel korán, nagy lelkesen indultunk a Kaposvári OBI parkolóba ott vártuk a buszt , hogy induljon velünk a nagy útra. A többiek síelni mentek Szlovéniába , mi csak kirándulni szerettünk volna egy jót! Nem mintha én tudnék mást  is csinálni még

Sötét és  csípős hideg volt az idő mikor elindult velünk a busz.

Sajnos ezeket a buszokat nem ilyen hosszú lábú nyanyákra tervezték a buszgyárban , mint amilyen én vagyok. Az ülések közti távolság ugyanis olyan rövidre sikeredett , hogy , jó indulattal is kb 5 cm -rel kellett volna hosszabb hely mint volt. Így félóra után már úgy éreztem magam mint kiskoromban amikor kukoricára térdepeltettek . Amúgy jó volt a hangulat , eleinte mindenki álmos szemekkel nézegetett ki az ablakon , de ahogy megvirradt , úgy lettek a busz utasai is élenkebbek, jókedvűbbek. No persze ebben azok a bizonyos hungarikumnak nevezett levek is segítettek.

11 órára ott is voltunk Roglanban a híres síparadicsomban. Csodálatosan sütött a nap !Nagyon örültem ahogy megláttam a hegyeket és a havat , a rengeteg síelő és szánkózó embert a busz ablakából. Nagy lelkesen szálltak le a buszról és vették magukhoz a sí felszereléseiket az utasok. Miki segítségével , kikecmeregtem én is a meredek lépcsős buszból és akkor hirtelen majdnem elfújt a süvítő jeges szél. A meleg buszból csodás időnek látszott. No meg a szélcsendes helyeken is csodás idő volt. De azt még meg kellett keresnünk.

Gyorsan bebagyuláltam magam , és Mikivel nekivágtunk az ismeretlennek. A többiek meg nagy öltözködésbe kezdtek , utána pedig mókásan haladtak a merev síbakancsukban a pálya felé a nagy játszótérre. Délután 4 órára várt vissza minket a busz sofőrje.

Szép komótosan sétáltunk és igyekeztük felfedezni a környező vidéket. Gyönyörű kék volt az ég , ragyogón sütött a nap , a hegycsúcsokat még makacsul fedte be a hó ami csillogóan vibrált a levegőben. Csak az a cudar szél ne lett volna!  A hatalmas fenyőfák vadul ringatóztak a szélben , csoda ,hogy az a sok toboz nem potyogott le róluk.

Volt egy melegedő kisház a sípálya bejáratánál, ahol jó meleg forralt bort és sült kolbászt is árultak a nagy játszásban elfáradt embereknek. Volt is forgalma szépen! Pár másodpercenként tépte fel az ajtaját és vágtatott végig a téglával kirakott padlóján dübörgő hangot adva 1-1 sícipős , azzal a nem tudom behajlítani a bokám cipőben.

Mi is itt pihentünk és melegedtünk , mikor már a nyelvem lógott ki a fáradságtól. Mit mondjak ,nem siettünk kimenni a jó meleg helyiségből.

Később aztán megtaláltuk a nekünk való játékot a Bobot amit jól ki is próbáltunk. Ez a kis kocsi egyszemélyes és az erdőn keresztül a hegyről egy sínen száguld az utasával  a mélybe, rengeteg kanyarral és meredek útszakasszal ,  néhol a sín mellet csak a mély szakadék tátongva várja áldozatát,  ezzel is rémületbe kergetve az utasát.

Természetesen én voltam az első , de indulásom előtt elmondtam az utolsó kívánságomat. Miki kis rábeszélés után hősiesen adta be a derekát az unszolásomra.  A kocsi indítója, kezelője viccesen mondta el a bob használati utasítását. Ez itt a fék és így kell gázt adni. Ennyi. Hazudnék , ha azt mondanám nem féltem. De átéltem én már borzasztóbb dolgokat is , így aztán nagy vagány képet vágva elindultam az ismeretlenbe.  Jó pár perc múlva mikor  visszaértem , a száguldozásból Miki kisegített a kiskocsiból mert sajnos a lábaim még mindig nagyon gyengék. Az élménybeszámolóm után , Miki volt soron . Láttam arcán azt a különös mosolyt amivel mindent elárult ! Ha élve vissza ér, nem ül bele többet !

Végül is hamar elment az idő ,itt a hegyekben. Délután 4 kor szépen csordogált vissza a síelős csapat és a busz mellett vetkőztek és pakolták a csomagtérbe a sok holmit. 4 óráig jártak a sífelvonók  és utánna hirtelen  a nap is eltünt és kezdett sötétedni és még hidegebben fújt a szél mint eddig, de akkorra már a buszon melegedtünk és vártuk az indulást hazafelé.

 Eleinte sokan  lelkes  élmény beszámolóba  kezdtek  aztán ahogy sötétedett egyre csendesebb lett a busz. Sokakat elnyomott az álom . Hiába fárasztó sport ám ez a síelés!

Sajnos haza felé sem lett nagyobb hely a lábaimnak így egyre jobban ficeregtem Mikim mellett, aki már félig a levegőben ücsörgött. Szóval nagyon vártam már , hogy meglássam a Kaposvár táblát végre!

Becsehelyen megvendégeltek minket egy meleg vacsorával . Láttam mindenki boldogan száll le a buszról , hogy az elgémberedett  lábaikba  újra életet leheljenek. Vacsora közben is a hegyi élmények történései , ki milyen sí ruhát vesz legközelebb , melyik felszerelés a jobb és drágább,volt a  fő téma. Persze ők a síelők más világ mint az enyém, így megint tanultam valamit. Nekik más a fontos , más az értékrendjük,más szemmel nézik a világot,szóval nem egy nyelvet beszéltünk, másképp látják azokat a hatalmas hegyeket mint én.

Este 10 órára értünk haza , és holt fáradtan  iszonyat fájós  bedagadt lábbal rogytam az ágyba. Mindezek ellenére sem bántam meg, hogy elmentem és hálát adok az istennek , hogy jól bírtam az utat és , láthattam azokat a csodás hegyeket újra!

Oldal: 23. 2011.02.05.Szlovéniai kirándulásom2011.02.05
GYÓGYULÁSOM TÖRTÉNETE-CSILLA MÓDRA - © 2008 - 2024 - gyogyulasom.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat