13.

Az a bizonyos 4 nap

AZOK A RÉMES ÁLMOK ÉS A VALÓSÁG

---

2009 12.19.Szombat

"-Csilla !  Csilla! Csilla! Ébresztő ! Jó reggelt! Csilla!"-hangzott hangosan .

Aztán mint kiderült túl vagyok rajta. Megkönnyebbülten aludtam vissza, mert nagyon  kába  voltam még. Olyan jó volt! Nem fájt semmim ,nem éreztem semmit. Szinte  nem is én voltam ott. A testem volt csak abban az ágyban szinte lebegtem ,aludni akartam tovább ,tovább......

Délután volt már, mikor a sok szurka- piszka ,vérnyomás mérés és a különféle műszerek csipogása felébresztett. Kótyagos fejjel próbáltam körülnézni hol is vagyok, mi is történik velem tulajdonképpen. A karomba infuzió van bekötve a takaróm alól meg különböző csövek lógtak ki ,egyik véres, másik sárga folyadékot szállított a kis zacskókba.

-Hol vagyok, mennyi az idő, túl vagyok rajta, hol van a mobilom?- Kérdeztem az ágyam mellett jegyzetelő nővértől, aki szép sorjában válaszolt nekem.

"-Ez a műtő őrzője. Szombat van , és túl van rajta igen, minden rendben van, ott van egy nagy falióra ott tudja nézni mennyi idő van.  A katéterére nagyon vigyázzon , nehogy kihúzza."

Nem sokára kezembe nyomta a telefonomat ami nekem a biztonságot ,a külvilágot, és  ha kell a  segítséget  nyújtotta.

Pár perc múlva meg is szólalt . Az én Mikim aggódó hangját hallottam belőle. Este nyolckor ott leszek nálad!........

Pár percre beengedték hozzám az én páromat, és amennyire tudtam megszorítottam kezét. Megnyugtattam minden rendben van, nem fáj semmim, folyik a sok lé belém, kapom a fájdalom csillapítókat, a szteroidot, amit mint minden mást vénásan adnak még. Csak nagyon álmos és kába vagyok , akár egy átmulatott éjszaka után.

- Ne aggódjatok! Minden jó lesz , ez már semmi! Nem sokára otthon leszek veletek! Nagyon szeretlek, Petit is és puszilok mindenkit! -suttogtam.

Ekkor lecsukódott a szemem és december 23.-án   nyitottam ki újra, azon a napon megszülettem megint!

Egy szörnyű világba kerültem, ahol menekülni kellett az életemért! Ahol félig a való világ és a képzeletem szörnyű szüleményeivel ,démonaival vívtam 4 napig a  harcomat az életemért. Élni akartam!!...............

Azt, hogy valójában  mi  is történt itt a való életemben

2009 12.19.estétől - 2009 12.23. délutánjáig ?

Miki mesélte el nekem , hisz ha ő nem lett volna én már nem élnék!

2009 12.20. Vasárnap

Tehát ahogy Miki mesélte nekem. Iszonyúan aggódott értem , érezte nincs rendben velem valami! Ezen a vasárnapi napon 3-4 órai telefonálgatás után végre közölték vele: -"Csilla éber kómába esett, nem lehet vele komunikálni. Koponya CT-re vitték, majd du.3 órakor a 400 -ágyas kórház központi intenzív osztályára vitték , a továbbiakban ott érdeklődjenek!" Ennyit mondtak neki végre a telefonba, miután kierőszakolta figyeljenek már oda jobban rám.

2009 12.21. Hétfő

A központi intenzív osztályon kikötöztek ,mert folyton le és kitéptem magamról a csöveket,vezetékeket és az ágyról is leestem.A térdeimen landoltam és a fejemet is bevertem. Nagyon összetörtem magam. Később már ,tudattalanul ,magatehetetlenül,félig holtan feküdtem így,és közben halálra aggódta értem a családom ,a barátaim,mindenki aki szeret....

2009 12 .22.Kedd

 Mai napon is hasonló volt a helyzet,harcoltam a démonjaimmal, szökni akartam mert itt mindenki az életemre tört, meg akartak ölni, rettenetesen féltem ,  egy másik dimenzió rabja voltam.........

Néha hallottam amint kiabálják a nevemet,"_Csillaaaa!,Csillaaaaaa!"

Aztán megint csak a testem maradt ott az ágyon , az nem tudott szabadulni, elrepülni csak a lelkem............

2009 12.23. Szerda

Délután kezdtem visszatérni a való világba, és nem értettem miért nem tudom a kezeimet és lábaimat mozgatni....

Egyre tisztább volt a tudatom , de nagyon kábán furcsán hallgattam az orvosok, és nővérek kérdéseit. Nem értettem miért van körülöttem az a sok fehér ruhás ember, miért vagyok olyan érdekes.

Gyakorlatilag a napot átaludtam, kivéve ezeket a pillanatokat. Éjjel arra ébredtem már nem abban a szobában vagyok ahol eddig. Kiderült a belgyógyászat szub intenzív osztályára toltak át , mert jobban lettem. Végre lekerült a kezemről és lábamról a szoros szíj amivel lekötöztek!

2009 12.24. Csütörtök

Végre a kezembe adták reggel a mobilomat. A legelső gondolatom az volt, hogy  fel kell hívnom Mikimet mentsen meg innét ! Féltem még mindig, és nagyon erősen gondolkodóba estem azon, hogy  valóban megtörténtek -e ezek a szörnyű dolgok velem ! Ez nem lehet ugye nem ?De olyan valóságos volt minden !Én még életemben nem féltem ennyire !Szörnyű gonosz dolgok történtek ott velem ! DE hála Istennek vége az én rémálmomnak! Ugye vége van már?!

Délután kaptam vért mert nagyon nem jók az eredményeim. Anyukámat is elhozta Miki hozzám ,épp csöpögött a vér belém mikor pár percre beengedték őket. Nagyon örültem nekik, és rögtön suttogva ,hogy senki ne hallja bele kezdtem a rémálmaim mesélésébe. Mind a ketten rémülten hallgatták ,és megnyugtattak mostmár vége! Közben az első trafós zacskóm szétcsúszott és az összes vér az ágyamba folyt ki. Anyukám ijedve sikított fel ."-Elvérzik a lányom!"

Hamar az ágyam mellett termett egy ffi ápoló és kicserélte a lepedőmet  és a másik trafóhoz csatlakoztatta a kanülömet. Így csak 1 zacsi ment belém az éltető vérből.  -Talán egy is elég lesz mondta.

Anyukámék látogatása pár perc volt csupán , de én úgy belefáradtam , hogy még a szemeimet sem bírtam nyitva tartani , még azok a vékony kis szemhéjaim  is nehéz súlyként nehezedtek rám. Pillanatok alatt megint álom ország közepén hadakoztam ,de most már kevesebb rémmel mint eddig.

2009 12.25.Péntek-Karácsony

Ma végre vissza vittek az immunológiára, most a földszinti osztályra ,mert ünnepek lévén kevés beteg van.  Így összeköltözött a két osztály. Szobatársam nem volt , így nyugodtan pihengettem, vártam az én páromat és Petikémet!

Azt hiszem lassan-lassan kimászok ebből a " szakadékból" végre!

Gyakorlatilag reggeltől estig velem voltak, mindent alaposan átbeszéltünk: Egy hatalmas daganat volt a petefészkemen ,és tele volt gennyel a hasam. Szepszist kaptam ezért voltam élet és halál között ott a rémségek házában! Ezalatt pedig mindenki az életemért imádkozott aki szeretett. Miki csak mesélt és mesélt , mesélte a sok szörnyűséget amiről én nem is tudtam , pedig velem történt mindez.

Közben  el-el aludtam  kicsit, mert nagyon kóválygott a fejem és  hamar elfáradtam de egy percre sem engedtem el a kezüket.

Mikor felébredtem megkértem az én Mikim kezét, férjül jönne -e hozzám? 7 évvel ezelőtt Miki kérte meg a kezemet de én akkor nemet mondtam ,de most úgyéreztem végre eljött az ideje ennek is. Ő az én igazi Párom. Könnyes szemmel mondott igent.

Talán a jövő hét elején megkapjuk a szövettani eredményt, addigra erős is leszek már és akkor mehetünk is végre haza ! Elfelejtünk minden eddigi borzalmat! -mondogattam Petinek, és Mikinek. 

A lábaim még nagyon gyengék , pár lépés  járókerettel . Ennyit tudok még, de nem sokára jobb lesz, tudom!

2009 12.26. Szombat-Karácsony

Ma is itt volt velem Miki sokáig.  Nagyon haza akarok már menni! Rettenetesen hiányzik nekem minden ami otthoni!

Igyekszem nagyon erőltetni a járást a fent levést, megakarok erősödni!

Évi is meglátogatott és csak ölelt és ölelt ! Nagyon sok finomságot hozott ,hogy erősödjek gyorsan!

Ma Évivel megfejtettük mi az amitől enyire bekattantam , és azóta is mitől vagyok kába!

A nagy adag szeteroid, és mindenféle csoda infuziók mellé a rémálmaim előtt kaptam egy igen erős nyugtató szedáló szert. Ez a sok fincsi dolog egymást erősítve aztán megtette a magáét. Mint  ahogy tapasztalhattam szörnyű halucinációkat okozott nekem , valószínű ez lehetett az oka, no meg a szepszis , de már túl vagyok rajta és ez a lényeg!

2009 12.27.Vasárnap

Délután Bettim, Rolijával eljöttek hozzám, és nagyon örültünk egymásnak. Betti belém tömte a kizárólag nekem főzött nagyon fincsi levesét, husiját és sütijét. "-Egyél Csillám! Egyél! Ettől majd hamar megerősödsz! Nagyon várunk már haza, szertnék megint olyan jókat nevetni veled!"

Nagyon szerencsés vagyok,hogy ennyien szeretnek! Köszönöm nekik! Tudom ,hogy ez a sok szeretet ami körül vesz általuk, attól fogok én megygógyulni hamar! Köszönöm Betti, hogy a barátomnak tudhatlak! Köszönöm,hogy általad én még jobbá válhattam!

2009 12.28 Hétfő

A napokban még voltak lázaim ,de max 38c-ig ment fel.

Nagyon hosszúak itt a napok. Hallgatom a kis Mp4 lejátszómat, próbálom tornáztatni a lábamat, aztán várom a vérvételeket, és a telefon hívásokat. Naponta többször is megtapogatom az én kis  szerencsehozó ajándékaimat , ezek is erőt öntenek belém!

Tesókám is megérkezett . Piros volt az arca a nagyhideg kiszívta . Láttam rajta nagyon aggódik, ideges. Nagyon kikészült tőlem ő is a napokban! Láttam szemében azt a tehetlen dühöt is és a hatalmas szeretetet.  Kíváncsian, kérdezgette, miközben ölelgetett :

-hogy vagy ?

-Fáj valamid ?

-Mit segítsek?

- meg van már  a szövettan eredménye?

Talán holnap......nyögtem fáradtan , gyengén, ......

Oldal: 13.Az a bizonyos 4 nap
GYÓGYULÁSOM TÖRTÉNETE-CSILLA MÓDRA - © 2008 - 2024 - gyogyulasom.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat