16.

Itthon vagyok !

A RÖVID SZABADSÁGOM TÖRTÉNETE

---

2010 01. 15 Péntek-délután

Pécsről haza felé sok havat láttam ,szépek voltak az út melletti fák , a hó teljesen betakarta őket. Nem volt nagy forgalom az utakon. Telefonon beszéltem már Petivel  is aki nagyon várta,hogy érjünk már haza.

Másfél óra múlva már ott toporogtam a ház mellett a járdán ,ahol Peti  emelte a lábamat,Miki meg húzott befelé a házba. Sikerült bemenni esés nélkül. Végre itthon vagyok! Dagi kutyim azt sem  tudta örömében, hogy ugra bugráljon,Pajti meg ottkint ugatott lelkesen így adta tudtára mindenkinek megjött végre az én gazdám!

Nagyon furcsa volt minden ,meg kellett újra szokni az illatokat, a zajokat és mindent ami az enyém is........

Nagyon elfáradtam ,és végre az én saját ágyikómban aludhattam egy jót!

Végre itthon vagyok !!!!!!

2010 01.16. Szombat

Nagyon jó itthon ! Ezzel ébredtem fel reggel ,mikor körülnéztem a szobámban.

Reggel jobb volt a fejem nem volt annyira szédülős lökött. Csak a derekam fájt nagyon és az izmaim, lehet a kevesebb Medroltól van. Majd elmúlik.....

Van járókeretem , ezzel könnyebben csöszmörgök itt a szobában. Van szoba wc-m amit nagyon ügyesen a rendes wc fölé tettek nekem így fel tudok kellni mert jó magas . Nagyon megkönnyíti az életet. Csak az tudhatja akinek volt már ilyen jellegű gondja. Szeretném ha minél több mindent megtudnék majd csinálni ne kelljen engem kiszolgálni.

Az ételt Miki  összekészíti nekem és felhozza a szobámba egy tálcán. Sajnos az még a jövő ,hogy le tudjak menni a konyhába azokon a lépcsőkön. Nagyon lelkes Peti is, sokat segít türögeti a mosott ruhákat, pakol és minden kérésemet teljesíti. Lesi minden kívánságomat. Úgy segítenék én is de  percek alatt kifáradok semmi erőm.

Kint a havas udvaron különböző pici színes madarak várták az etető körül,a finom magokat hiába.....Most nem tudtam őket etetni.......

Féltizenegykor annyira megfájdult a hátam és derekam alig tudtam megmozdulni. Gyorsan bekaptam 2 fájdalomcsillapítót, és reménykedtem benne, hamar elmúlik. Este volt már, mire jobb lett a hátam de a karomból nem tágított az égő maró érzés.

Estére láttam Mikim nagyon ideges ,aggódott értem.......

Évi hívott , örül, hogy itthon vagyok, segíteni akar bármiben is.....

2010 01. 17. Vasárnap

Reggel hőm: 36.9c  Remélem nem is megy feljebb! Sajnos a térdeim és karom is nagyon fáj ,de nem annyira mint tegnap. Kicsit ijesztő .

Miki elhozta anyukámat, ő főzött ma nagyon finom ebédet. Húslevest, kirántott husit, főtt burgonyát.  Miki bele ültetett a tolószékbe és az udvaron keresztül le tolt a konyhába , hogy a konyhában az étkezőben ehessek velük. Nagyon fura volt ott is minden, hisz hónapokig nem voltam ott sem. Nagyon hamar elfáradtam. Még ülve is el lehet fáradni , és az is kifárasztott, hogy megettem egy kis levest.

Mikor lejöttünk fagyos volt a föld az udvaron ,de közben kisütött a nap, és csúszós vékony réteget olvasztott rá a nap. Hepe-hupás volt minden és csúszós és ez volt a vesztünk, mikor Miki megpróbált visszatolni a kicsit emelkedős sárban. Szegény fenékre esett , csúszott a kocsim után de nem engedett el egy percre sem . Az udvaron lévő kis halas tó előtt landoltunk, mellettünk Pajti eszeveszetten rohangált, azt hitte játék következik. Végül is megúsztuk fürdőzés nélkül. Nagy nehezen megérkeztem az ágyamba. Anyukám meg mit sem sejtve kérdezgette Mikit, aki épp a nadrágját cserélte ki :"-Hát ti hol voltatok ennyi ideig?

Mi meg nevetve meséltük el kis kalandunkat ."- Csilla szánkózni akart!"

Eszem és iszom a rengeteg vitamint,  étrendkiegészítőket, bogyókat, szúrkálom a hasamba  a vérhigítót, csak használ már valami! Csak erősebb leszek lassan- lassan! Meg kell gyógyulnom!!!

Tudom türelmesnek kell lennem! De nagyon nehéz mindig megőriznem a birka türelmemet. Ilyenkor arra gondolok nem szabad hisztiznem mert akkor pánikba esnek azok akik szeretnek, aggódnak ők enélkül is eleget miattam.

Dagi kutyim egy percre sem tágít mellőlem ,  ott fekszik az ágy mellett éjjel nappal. Minden mozdulatomat figyeli.

2010 01.18.Hétfő

Reggel korán Miki dolgozni ment, Petikém lesz itthon velem , nem kell iskolába mennie.

7 órakor annyira megfájdult a lábam a combom ,ilyen érzést még életemben nem ézertem , mintha a csontomról nagykéssel akarta volna lefejteni a húst...iszonyat ! Megint egy újabb fájdalom!

Az ágy szélére kiültem és szorítottam a lábam ,és folytak a könnyeim a végén már hangosan zokogtam a fájdalomtól. Szegény gyerekem rémülten futott be hozzám. Hiába tömte belém a fájdalomcsillapítót órákig nem múlt el. Aztán ,hogy a gyógyszereket be tudjam venni hozott nekem egy kis reggelit, de alig tudtam enni csak pár falatot.

Délelőtt 10 óra lehetett, mikor iszonyatos hasfájásom lett, na ezt a fajtát sem éreztem eddig. Rettenetes ,senkinek nem kívánom! Mintha kiakarna szakadni a hasam gyomrom a beleim. Volt itthon Nospa és Algopirin injekció hát szépen beszúrtam a combomba izomba  szabályosan ahogy kell. De nem használt , később is mardosott az a rohadt fájdalom görcsösen. Mintha a villámok csapkodnának belém !

Telefonáltam Mikinek, aztán meg Tesónak ők meg kihívták a körzeti Dr-nőt, akinek beszámoltam a magán akciómról . Ő mindig nagyon kedves , emberséges és a legjobb tudásával állt a dolgokhoz . Láttam a szeméből nagyon aggódik ő is értem. Nem tudott semmit csinálni velem mert én megelőztem és várni kell ,hogy hasson a szurim.  Szigorúan meghagyta ha nem leszek jobban  azonnal hívjam újra és intézi a mentőket stb....Később vissza jön mindenkép megnéz megint .

Egyre rosszabb és rosszabb lett a helyzet . A hasam úgy nézett ki mint egy 8 hónapos terhes kismamáé. Kínok kínja közt fetrengtem az ágyban még 1-2 órán keresztül , közben a gyerekem egyre rémültebben kérdezgette anya nagyon fáj? Hívjam az orvost? Hívjam a Mikit? Mit csináljak, mit segítsek?.....

Miki közben haza sietett a munkahelyéről, és felhívta a körzeti Dr-nőt azonnal jöjjön ki, mert nagyon nagy baj van velem. Megint sikerült mindenkire ráhoznom a frászt!  Pár perc múlva már az ágyam mellett állt a Dr-nő  és hívta a mentőket. Nem sokkal később egy rohammentő száguldozott velem a Kaposvári sürgősségi osztályra.

Miki perceken belül ott volt a hordágy mellett és fogta a kezem ,ott ahol hagytak a sürgősségin a mentősök. Közben egyre vacakabbul éreztem magam. Kb félórai várakozás után megkezdődött a macera.

Vettek le vért,  amit írnom sem kell már ,iszonyat nehezen, de az infúzió bekötést féluton feladták egyenlőre mert lehetetlen volt.

Megnéztek hasi uh-n és Rtg-ben is voltam ahol majdnem elájultam már. Nagyon nehezen értette itt meg mindenki, hogy nem bírok sajnos felálni egyedül menni mert már az a kis járó képességem is elszállt , nem birtam megállni a lábamon sem . Rettenetes kínokat éltem át, annyira puffadt és fájó volt a hasam. Azt hitte mindenki, kilyukadt a gyomrom ,vagy a beleim csavarodtak össze. Ct-t nem vállalta a sürgősségi nincs rá pénz, majd ha a sebészetre felkerülök az az osztály vállalja a költségeit, mondták.

Késő éjjelig a sürgősségi oszt. őrző szobájában fektettek, mindenféle ketyerére kapcsolva figyeltek és később sikerült egy infúziót is kapnom. Közben tesóm is mozgósított akit csak tudott. Megnézett egy heamatológus orvos is, aki azt mondta ha nem kell majd sebész akkor az ő osztályán találkozunk.

Miki és tesóm késő éjjelig amíg aztán felvittek a sebészeti osztályra velem voltak. Mindegyik halálra aggódta magát megint, hogy  ez meg mi a fene lehet ,nem elég ami eddig volt velem?! Meddig lehet ezt még fokozni? Van még olyan porcikám ami nem beteg?

Eddig tartott az én szabadságom ,megint a kórház fogja lettem.

Oldal: 16.Itthon vagyok!
GYÓGYULÁSOM TÖRTÉNETE-CSILLA MÓDRA - © 2008 - 2024 - gyogyulasom.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat