11.

Újra Pécsen

 

Vissza a szokásos kórterembe és ágyikóba

---

 

2009 11.30 Hétfő

Reggel korán ott az immunológia osztályán lelkesen vettek körbe az én kedves nővérkéim, és a szokásos módon , már csövekkel és tűkkel felfegyverkezve vártak.

"Kell a véred, vizeleted, és a megszokott papírok kitöltése után a kikészített gyógyszereket is szépen vedd be! Aztán le kell menni tüdő Rtg, hasi uh-ra ,aztán ágyikó.

Sajnos látogatási tilalom van ! Infleunza járvány van, így megkérjük a hozzátartozókat, minél előbb hagyják el a kórtermeket!" Hangzott az utasítás.

Könnyes szemmel vettem búcsút Mikitől."-Majd telefonálok, és jövök is ne aggódj, kitartás, meg fogsz gyógyulni, nagyon szeretlek!"

Hőm:38.2c

Crp:580 Süllyedés:80    Ldh:980

A rtg és a uh gyakorlatilag negatív lett.

Éjjel nem sokat aludtam rázott a hideg, úgy vacogtam majdnem kitörtek a fogaim. Szegény nővérke már a harmadik takarót tette rám , de hiába.

 

2009 12.01.Kedd

Szív uh-m volt ma megint . Csont cintigráfiát akarnak csináltatni, a csont rák kiszűrésére.  2009 12.07.-re kaptam időpontot.

Reggel, torok, és vizelet leoltás volt. Kaptam 2 féle gomba ölő szert ecsetelőt és bogyót a számra.

Mivel se enni se inni nem tudok a ronda szájfertőzésem miatt, infuziót akarnak adni. A vénáim az amúgy is satnyák, teljesen kiszáradtak, így rettentően nehezen , a kitudja hányadikra de sikerül egy gyerek méretű branült betenni.

A lázam nem akar szünni , pedig már 2 panadolt is bevettem.  A szokásos vizes törölköző a fejemen, pillanatok alatt megszárad. Mozdulatlanul fekszem az ágyban, hogy a branül üzemképes legyen sokáig és amúgy sincs sok erőm mocorogni.

Drága Sacim késő este átjött a másik szobából , meglátogatott, ő is nemrég jött vissza újra.

 

2009 12.02.Szerda

 

Kicsit jobb lett a szám, de még borzasztó ahogy ki néz és fáj, de legalább gyógyulgat.

Hajnalban csak hőemelkedésem volt.  A felpuffadt  ödémás testemre vízhajtót kaptam, a vizelet  mennyiségét mérni kell , a már ismert kis műanyag bödönökben. Kapaszkodva, gyengén, kótyagos fejjel, fulladva indultam neki többször is a nap folyamán, a mosdó felé ami hála Isten nem messze volt a szobámtól.

A vizeletemben itt is ++++ cukor volt, és a vérvételi eredmény is azt mutatta, cukorbeteg is lettem!

25-ös volt a cukor a véremben .

Mától inzulin is jár nekem napi 3x inj.  Naponta 6x pedig cukor mérés.

Szuper mi jöhet még?!  Mi lesz a csokival, és az én" boldogság hormon" édességeimmel?  Ez volt az első gondolatom.

 

 

Az idősek otthonában és a mi családunkban is van cukorbeteg  akiknek inzulin jár, tudtam mivel jár ez  sajnos.

Délelőtt kezdett felmenni a lázam:38,5c-re, és mostantól hidegrázás kiséretében jött meg.  Ezt elég nehezen viseltem , és szegény Sacira gondoltam, aki évek óta lázas már és többször láttam szegényt itt az osztályon amikor görcsösen remeg órákig a rengeteg takaró alatt. Mekkora erő lakozik ebben a fiatal nőben, mekkora kitartás és mekkora szeretet van benne , hogy nem adja fel!

Erre gondolva és látva őt, erőt merítettem az én Sacimból és nagyon vártam, hogy elteljen ez a nap is végre.

Késő este is nagyon sokan hívtak  telefonon: Petikém ahogy minden nap suli után, Mikim , anyukám , tesóm, munkatársaim, barátaim, Évi,  Betti, érezzem ők velem vannak, aggódnak nagyon, és fel ne merjem adni mert megjárom!!

 

 

 

 

2009 12.03.Csütörtök

 

A reggeli viziten az orvosom elmondta a tervét:"- Mától 3 napig 1000mg szteroidot fog infuzióban kapni, aztán légzés funcióra küldöm, mellkas Ct-re mitől fullad ennyire.

Folyamatosan vízhajtót kap majd és a rengeteg ezzel járó ásványokat ."

Én meg lázasan , tompa fejjel figyeltem végig a mondókáját.

Bármit csinálhatnak velem, csak legyek már jobban!

Lefolyatták a hatalmas adag szteroidot, és vártam jobban legyek.

Nem érdekelt már, hogy szőrös leszek, vagy dagadt,  óriás nagy hasú  csak legyek már jobban.!!

 

 

2009 12.04.Péntek

 

Reggel súlymérés, hőmérés, mosdás és a többi már megszokott  reggeli teendők.

Amiket nagyon lassan tudok csak megvalósítani.

Pár lépés után már ki akar szakadni a tüdőm és rettenetesen gyengék a lábaim, csak kapaszkodva, csiga lassan megy.

De még tudok járni!

Fél hétkor aztán megjön a betegszállító brigád értem , visznek a beígért Ct-re és légzés vizsgálatokra.

A nővérkék segítenek felöltözni, és bebagyulálnak hideg van kint. Ülőszékben gurítanak le a mentőig, és abban is maradok végig.

Elnézést kérek, a betegszállítóktól, hogy gondot okozok a cipelésemmel, akik vidáman veszik tudomásul a bejelentésemet." -Ó hallanak ők ilyet napjában vagy százat, tele van a padlás a köszönetekkel"!

De nem az enyémmel-gondoltam. Rohadt megalázó volt.

Jó későn végeztem a két viszgálattal, mivel mind a kettő másik helyszínen volt. Az utolsó vizsgálat volt a légzés funkció , amikor ott elvégezték a vizsgálatot a folyosóra ültettek és egyre lázasabban egyre erőtlenebbül vártam a mentősöket  , akik nagy sokára érkeztek csak meg.

Ez a vizsgálat a 3. emeleten volt és a betegszállító pasi most nem hozott kerekesszéket , belémkarolva vonszolt maga után,  olyan gyors léptekkel ,  hogy a tüdőm majdnem kiszakadt a helyéről , mert neki sietnie kell.

Kb 1 méter után levegőért kapkodva az ájulás határán kénytelen voltam a maradék erőmet összeszedve leordítani a fejét. Ha nem lassít én itt a helyszínen fogok meghalni ! ! Amikor hoztak tolószékkel hoztak mert alig éltem . Most miért nem azzal visznek vissza ? Azt gondolta azóta meggyógyultam ???? Sírásomra ott termett egy fehérköpenyes hölgy aki a lifthez segített és vígasztalni  nyugtatgatni kezdett , és közben a beteghordó megmagyarázta , hogy miért kell neki sietnie.

Rettenetesen megviselve , fáradtan,  irtó lázasan vittek vissza, az én megszokott szobámba.

A lábaim nem tartottak meg , mint az a bizonyos mérőszalag csuklottam össze.  A két betegszállító alig tudott betuszkolni az ágyamba.  Ahol olyan síró rohamot kaptam , hogy alig bírtam abahagyni.

Megkaptam az én 1000 mg szteroidomat, és a bogyóimat, az inzulin szurikat, és a cukor ellenőrzés sem maradt el. A fülem kezdett egy szitához hasonlítani, de ez volt a legkevesebb. A fülcimpámat bökdösték a cukor ellenőrzéshez, innét vettek vért . Ez nem annyira fájdalmas mint az ujjbegy.

Minden szobatársam rémülten nézett, hogy milyen állapotba kerültem.

Hőm:40c 

Este Évi  és Miki eljött megnézni, életet lehelni belém,  vígasztalni, a zárlat ellenére, nem érdekelte őket a tiltás látni akartak.

Kikísértek a mosdóba , Wc-re de onnét már egyedül nembírtam fel kellni.

Senki ne tudja meg ezt a rohadt kiszolgáltatott érzést!

A lábaim egyszerűen bénán estek vissza, ketten is alíg húztak fel, és csak tolószékkel tudtak betolni a helyemre.

Hiába erőlködtem teljes erőmből , semmi erő nem volt a lábaimban akár egy rongybaba!

 

 

Olyan sírógörcsöt kaptam dühömben, és kétségbe esésemben, hogy majdnem megfulladtam, nem bírtak megvígasztalni.

Mikim és Évim láttam könnyes szemmel ment el tőlem.

2009 12.05. Szombat

A Ct eredményem : nagyon sok apró, és több 20mm-40mm-es nyirokcsomó a mellben, hasban , hónaljban.  A tüdőben fibrózis.

A légzés vizsgálat se lett negatív.

Reggel az ágy szélére kitudtam ülni  de felállni csak egy pillanatra.

Próbálkoztam, de hiába, nem ment a járás. A nővérek megértően segítettek átöltözni, közben meg folytak a könnyeim, belefásultan hagytam magam. 

Hagytam , hogy csak úgy történjenek a dolgok , már nem érdekelt semmi......

Vizitkor az orvosom leállította a szteroid infuziót. Tablettában kapok majd ezután 32mg-ot és Augmentin antibiotikumos injekciót.

A véremből Stafilococcus tenyészett ki ami a torkot tüdőt, és gégét betegíti meg.

Nem sokkal később hánytam megint, illetve már hasmenésem is lett. A maradék erőmet is kiszívta ez a rejtélyes kór.

Nem beszélve arról a szégyenről megaláztatottságról amit a szoba wc használata  okozott az öt személyes kórteremben.

A mozgásterületem az ágy és tőle 2cm-re lévő szoba wc-re terjed ki.

 

Ettől tartottam a legjobban!

Mindig csak azért imádkoztam magamban soha ne kerüljek ilyen helyzetbe!

Aztán a legrosszabb amit csináltam, elkezdtem magam sajnálni.

Rettenetes szerencsétlennek éreztem magam,  a fal felé fordultam az ágyban és fejemre húztam a takarót, hogy kizárjak mindenkit az én rettenetes lelki fájdalmamból  és csak sírtam , sírtam némán órákon át....

Vizitkor sem és a nap többi részében sem , sőt még a telefon csengésre sem bújtam elő, kizártam mindenkit és még  magamat is az életemből.

Megint tanultam valamit!

Megértettem, átéreztem azokat a nagybeteg embereket, például ott a munkahelyemen akik ilyen helyzetekben miért viselkednek úgy ahogy.

Késő este jött a már előzőekben megismert ideggyógyász, és megvizsgált.

Az erdmény ez volt: Határozottan a hatalmas  adag szteroidtól lettem járás képtelen, nagyon sok időbe fog telni, de tudni fog  még járni -mondta.

Hőm:38,5c

Súlyom egyre kevesebb, a hajam írtóra hullik, és gyenge vagyok mint a harmat, kezdek depis lenni, de a hír hallatán egy kis élet költözött belém.

Nem adhatom fel, még nem!

 

2009 12.07.Hétfő

Hőm:39.7c

Crp:527

LDH:960

 

LDH:  Az LDH aktivitásának mérésével megbecsülhetjük olyan szövetpusztulással járó betegségek mértékét és lefolyásást, mint a szívinfarktus, májgyulladás, tumornövekedés, izomsérülés, vagy hemolízis.

Reggel a szokásos vércukor ellenőrzés /még mindíg nagyon magasak a cukraim 22-es/  injekciók, és bogyók.  Ég a testem a láztól, a számban azok az undok gombák még meg vannak, de már csökkent a kiterjedése végre.

Hirtelen az ágyam mellett termett az a betegszállító csapat aki a napokban már cipelt. Most a csontrák kiszűrésére vittek Ct-re.

Kapok majd ott kontraszt anyagot a vénámba. Jó pár órai vizsgálat lesz sokat kell várni. Vinnem kell az inzulint , lázcsillapítót, innivalót, meg egy kis kekszet, ha megéheznék.

Én először is a mobilomat raktam el , amin tudom hallani Miki hangját, aztán meg a többi felsorolt dolgot.

Bepakoltak a szokott módon aztán elindultunk a  döcögős úton, közben felvettünk még 3 másik beteget is akik máshova, és más vizsgálatokra akartak eljutni.

Nagy nehezen , egy óra múlva a város másik felében voltunk az izotóp Ct épületében, mikor egy nővérke érces hangján visszaküldött minket." -Elmarad az Ő vizsgálata, nem jött meg a kontraszt anyaga, vigyék vissza a helyére!"

Ó te jó ég miért történik ez velem?

 

 

Természetesen visszafelé sokkal kacifántosabb és hosszabb volt az út!

Sorban vették fel a város különböző pontján a betegeket, akik sokkal jobb állapotban voltak mint én és sokkal hamarabb haza is vitték őket.

Hiába kértem a szállítókat, hogy- tegyenek már ki a honvéd kórházban minél előbb, mert rettenetesen gyenge és lázas vagyok, nem bírom sokáig már ezen a hordágyon fekve, minden kis döccenőnél  kiszakad a derekam, és a végén már csak nyögni volt erőm.

A válasz kb ennyi volt. "- Mindenki haza fog jutni ma!"

Valóban délután 5 kor már az ágyamba is borított, félig ájultan ez a két " kedves betegszállító (barom)."

Hőm ekkor már 40.5c volt.

Az osztályon a nővérek már azt hitték elvesztem, össze-vissza telefonálgattak, hol lehetek?

Arra sem volt erőm , hogy kisírjam magamból ezt a napot, könnyes szemmel, magam elé nézve meredten, hagytam mint egy zombi, hogy a nővérkék levetkőztessenek.

Nemrég a tv és rádió ezekkel a dolgokkal is  foglakozott keresték a választ a hozzátartozók , hogy halhatnak meg a betegek szállítás közben?!

Utazás közben ma rájöttem!

 

 

2009 12.08.Kedd

Hőm:39.5c-ig ment fel a mai napon, és azt tartotta is kitartóan.

Kapom a sok gyógyító szert, infuziókat,  bogyókat. 

De minek is ?

A fejemen ott van folyamatosan a vizes ruha, de pillanatok alatt meg is szárad. Ha nem érnek idejében a nővérek, mindig van egy-két jobb állapotú beteg aki megszán és kicseréli.

Vizitkor az orvosom ezzel a hírrel jött:

A mai nap a pihenésé, felkészülésé a holnapi napra.

"Megpróbáljuk megint ezt a csontcintigráfiás vizsgálatot az izotóp Ct-ben. Nemrég telefonáltak holnapra lesz "anyag".

Előre rettegek tőle!

Remélem , nem azok a betegszállítók jönnek értem akik tegnap voltak.

Telefonom nagyon sűrűn cseng, többek közt  Petim, az én kis menny jelöltem Kata, főnővérkém Ica, és  Évim hív.  Helyzetjelentést , életjelet adok, aztán begubódzok újra.

Nagyon aggódom az miatt is , hogy elveszítem a munkahelyemet.

Ennyi táppénz után , és a  megoldhatatlannak látszó betegség  szerintem esélyem sincs.

Kavarognak a gondolataim egész nap.

A lábaim változatlanul satnyák erőtlenek, szerencse, hogy a betegágy ilyen magas, alacsonyabb dolgokról képtelen lennék felkellni.

Csak toporgok az ágy mellett , erőltetni akarom a menést, de nem sikerül.

Szobatársaim meg sajnálgatnak egyfolytában, mondják a magukét a sok szörnyű történeteiket aminek a vége halál.

Nem akarom , hogy sajnáljanak!

Sokra megyek vele!

Megakarok gyógyulni semmi mást nem akarok! Mindenki hagyjon békén!  Senki nem érti már meg ! Én csak meg akarok gyógyulni! Nem kértem én ezt a dögséget!

 A RÉGI ÉLETEMET AKAROM!

Rettenetesen elkeseredtem.

Már gyógytornászokat is úszítottak rám,  naponta jönnek , lázasan is csinálom , illetve hagyom , hogy nyaggassanak , de eredmény  eddig zéró, esetleg annyi, hogy lassan elküldök mindenkit dühömben a f.........ba.

 

2009 12.09.Szerda

 

11 órára  várnak az izotóp Ct-ben.

A nővérek, felöltöztetnek és  összepakolják megint a kis holmit amit vinnem kell.

Víz, inzulin, keksz, lázmérő, lázcsillapító , eddigi kórlapjaim , telefon, minden belekerül az én kis szatyromba.

Nemsokára megint ott feküdtem a betegszállító autó szűk kemény és rövid hordágyán.

Most sem volt másképp összeszedtek még vagy 5 beteget, akiket útközben különböző vizsgálatokra tettek ki.

A CT-ben aztán átraktak egy tolószékbe, és egy külön kis fűtetlen helyiségbe toltak és felfektettek egy magas keskeny irtó kemény vizsgáló asztalra, ahol 2 órai várakozás után beadták a nyomkövető anyagot a vénámba.

Azután 1 órai várakozás következett , közben innom kellett volna több liter vizet, hogy a szer jól szétáradjon bennem.

Kb annyit tudtam magamba erőltetni  hanyatt fekve amennyi a lázcsillapító bevételéhez kellett. Vacogva bújtam a kabátom alá és vártam a soromra, néha el is aludtam  de csak pár percre, mert attól féltem leesek, és a derekam is iszonyúan fájt.

Felülni nem volt már erőm.

Néha átsietett egy-egy nővér a kis szobán , és közben megkérdezték ivott? 

Amikor végre sorra kerültem alig volt bennem élet, és ezzel elég nagy gondot okoztam a felvételt készítő aszisztenseknek .

Sajnos magamtől nem volt erőm felmászni a magas Ct-ágyára, így beteghordóra kellett várni .  "-Mi nem emelgetünk!"- felkiáltással!

Természetesen a vizsgálat végén ugyanúgy jött a segítségem, és meg kellett várnom még egy beteget amíg végeznek vele is ,mert ő is abban az irányban lakik, így a betegszállítók egy füst alatt őt is hazaviszik.

Félig ájultan égve a láztól vártam az indulást a  tolószékemben mi mást tehettem vona.

"- Telefonáljatok a betegszállítóknak, hogy később jöjjenek elvinni Ezt ,mert lesz egy másik is kb félóra múlva."

Szóval aki magatehetelen nagy beteg annak már neve sincs! 

Esetleg "Ez", vagy nyolcaska, hármaska?!

Még szerencse , hogy nem sűrűn találkoztam ehhez hasonló eü dolgozóval.  De sajnos van ilyen is.

Délután négy órakor értem " haza" nagyon vártak rám a nővérkéim,  a betegtársaim némán nézték végig megint, hogy huppantanak bele az ágyba, és vetkőztetnek le a nővérkék.

Késő este Anyukám, Mikim és Petikém próbáltak vígasztalni, erőt önteni belém, megetetni.

Még titokban jöttek el, mert még mindig zárlat volt. Szorítottam a kezüket, ahogy csak erőmből telt. Így bizonygatva nekik nincs nagy baj, nemsokára meggyógyulok, ne aggódjatok értem ennyire!

 

 

 

2009 12.10 Csütörtök

Megérkeztek az új betegek, köztük vannak olyanok is akikkel pár hónapja együtt osztottam meg a kórtermet.

Rémülve kérdezgettek mi történt azóta, mi van velem, hitetlenkedve kérdezték azóta is itt vagy?.........

Hajnalban a hőm: 39,4c a sok lázcsillapító kicsit segített napközben volt 37,5c is.

A szám elég szép , örülök, legalább van egy kis javulás.

Viszont tegnap óta alig volt vizeletem.

Nem is érzem, hogy kéne csak néha próba képp és edzés képp rá tornázom magam a kis szoba klotyómra. 

Pedig iszom erőltetem nagyon.

Jajj csak nehogy katéter legyen a vége!

A cukrom az inzulintól kicsit rendeződött, de a napi 6 cukor ellenőrzés még meg van.

Eszem a medrolt is 32mg-ot, és a többi csoda dolgot, ami elő van írva.

Éjszaka tudtam aludni pár órát így elég erősnek érzem magam.

Később kapok két féle vízhajtót, mert iszonyat ödémás a lábam kezem, de nem nagy az eredmény tőle.

Helyzet jelentek a családomnak, barátaimnak, sorban hívogat mindenki, nem hagynak el .

Megosztják velem az ötletüket mi lehet ez a dögség ami nem akar engem békén hagyni, ami ennyire megkeseríti az életemet,  ami lassan kiszívja az életet belőlem.

 

2009 12.11.Péntek

Reggeltől estig a hőm: 38.5c-39,5 c

Vérvételek egyre nehezebben történnek de megoldják.

 

 

Crp:560

Ldh:962

Korán reggel megfájdult a hasam, ott a húgyhólyagom környékén.

Nem csoda gondoltam , hisz napok óta nincs rendesen vizeletem sem már.

A reggeli vizitnél  az orvosom soronkívüli hasi uh-ot kért nekem.

Legurított az itteni beteghordó az ultrahangos vizsgálóba, és a már többször is engem vizsgált orvost ismerősként köszöntöttem.

Persze ő nem ismert meg.

Percek alatt kész is volt a vizsgálattal, sitty-sutty, aztán már diktálta is volna a negatív erdményt a kollegájának.

"-Készen is vagyunk mehet, vihetik!"-mondta.

Erre én felrobbantam a méregtől! 

Türelmetlenül idegesen  kifakadtam magamból !

A hónapok alatt felgyülemlett feszültségemet  az ellenem elkövetett  sérelmeimet  gátlástalanul rá zúdítottam, nem kímélve ezt az orvost

"- Még,hogy kész!

Mit képzel!

Beteg vagyok július óta és senki nem jön rá a bajomra! A lábamon jöttem be és tolószékben vagyok kénytelen mások segítségére szorulva a napjaimat egyre gyengébben tölteni!

A családommal azon gondolkodunk egy ideje, lehet egy géz darab,vagy hasonló cucc maradthatott a 2008-as méh műtétem után a hasamban.Valami csak okozza ezt a lázat?

"-Miért kivették a méhét?"-jött a kérdés.

Aztán még mérgesebben folytattam:

-"Nem vagyok hajlandó addig innét elmenni míg tüzetesen meg nem vizsgál!

A múlt héten is Ön nézett meg , akkor annyit mondott a petefészkeimen cysta van!  A rohadt életbe!"

Kénytelen volt,  hát normálisan alaposan megnézni mi lehet velem, és kb 10 perc múlva közölte az eredményt.

"-Nos hölgyem ez minden csak nem cysta!  Ez egy óriási ffi ökölnyi daganat!"

1 hét alatt hirtelen egy óriási daganat lett a petefészkemen?

Vagy ott volt az már, csak nem vette észre senki?

Hogy nem lehet egy nagy daganatot észre venni, mikor volt Ct és hasi uh annyi mint égen a csillag?????

 

 

Ma is tanultam valamit:

Hiába vannak a csoda  Ct meg MR vagy UH-vizsgáló gépek!

Azokat mindig emberek értékelik ki!

Ki jobban ért hozzá, ki kevésbé, ki egyáltalán nem, ki meg tojik az egészbe bele és csak a műszakja végét várja, mert egy idő után elfásulnak az eü dolozók többsége, különböző  nehézségek miatt és csak "Ezek, kettecskék, és nyolcaskák" leszünk, nagyon sok esetben mi betegek!

Délután  5 után , az én orvosom sürgősen elvitetett az Mr-be.

Jöttek a betegszállítók, és én végig szenvedtem az utat oda felé, a szokásos módon.

Miki már ott várt engem a bejárat előtt, mert ahogy az uh-után beszámoltam neki telefonon a dolgokról, kocsiba vágta magát és rohant is hozzám, hogy velem legyen és segítsen mindenben ahogy csak bír.

Ide-oda tologattak , végül elég hamar  elkészült a vizsgálat. Most már volt MR-képem is az én nagy daganatomról, amit ezidáig nem vett észre senki.

 

 

A betegszállítók beraktak a hordágyon az autóba , mikor bejelentették nem tudnak egyenesen visszavinni, mert fel kell venniük valakit mielőtt vissza vinnének az immunológiára.

Na itt durrant el a Miki feje és úgy elrendezte őket, hogy szerintem még a másnapi helyi újság is leközölte.

Kb 5 perc múlva már az ágyamban éledeztem és  méregettem a lázamat.

 

2009 12.12.Szombat

20mg Medrolt kaptam ma.  Rocephin inj. és a többi sok bogyó, hasba szuri amit hónapok óta belém töltenek.

Szorgalamasan szurkodják  a fülemet is vércukor ellenőrzésre, utána pedig az inzulint is , csak ne lenne ennyire  büdös .

Hőm:38.5c

A hajam már annyira hullik, hogy ha csak elfordulok a másik oldalamra az ágyban a  fehér párnám átváltozik sündisznóvá.

Már csak ez hiányzik, hogy kopasz is legyek!

Napi  szinten 1-1.5kg-ot fogytam eddig. Mondjuk volt miből!

De az  igazság az , hogy nem sok erőm van arra, hogy energiát fektessek ebbe a haj, és súly sajnálkozásba.

Már csak túl akarom élni legalább ezt a napot! A holnapi nap még oly messze van......

Szóval van egy nagy daganatom is. Most örülnöm kéne , hogy végre meg van a baj forrása! Olyan fáradt vagyok, hogy nembírok örülni, de azért  egy kis  halvány  reménysugár megjelent  itt a lelkem mélyén végre....

Végre meg van mi az oka a július óta tartó lázamnak. Az immunbetegség nem gyógyítható, de ez a daganat dolog igen és a lábamon is fogok én majd járni megint , a cukorbetegségem is szépen elmúlik, ha nem kell a sok szteroid és a tüdőm is rendbe jön! Majd minden nap jobban és jobban leszek én ! Így kell lennie!

Remélem kikapják onnét és minden okés lesz! Remélem ezzel nemsokára vége lesz ennek a rémálomnak! Ha jövő héten megműtenének, akkor talán én lehetnék a karácsonyfa alatt az ajándék! -ezeken járt az agyam egész nap.......

 

2009 12.13.Vasárnap

Reggel a szokásos vérvételek és macerák, amit már egyre türelmetlenül viselek, de a cél érdekében mindent!

Délután eljött az én kedves két munkatársnőm.

/A két Ica"szőke", és Főnővérke/ elhozták nekem a munkahelyemről Marikától /ig.nő/ kapott legszebb ajándékomat, az én meghosszabított munkaszerződésemet/, számítanak még rám , nem tettek le rólam/ és a többiek üzenetét, és szeretetét.

Nagyon rövidke látogatás lehetett csak mert még zárlat volt, de nagyon jólesett a lelkemnek.

 Miki és Petikém  simogató kezei altattak el este későn.

 

2009 12.14.Hétfő

Hajnalban leesett az első nagyobb hó, hatalmas pelyhekben hullott, és percek alatt minden szép fehér lett.

Eszembe jutott amikor visszajöttünk az osztályra csodásan sütött a nap,  most meg itt a tél. Remélem a húsvéti nyuszika nem ér itt!

Ma reggel új baranült szúrtak nekem a nővérkék.

Vizitkor orvosom örül nagyon, hogy meg van végre a baj forrása.

Hüvely uh-ra küld a nőgyógyászatra , de csak szerdán tudnak fogadni.

"-Ott még egyszer megbizonyosodnak róla, hogy mi ez. Van ott egy nagyon okos orvos kollegám" Mondta az én kedves orvosom.

Ma még kapom a sok antibiotikumot, és a szokásos bogyókat,szurikat stb...

 

2009 12.15.Kedd

Reggel megint vérvétel volt, már hiányozna , ha nem látnék tűt!

Már nem érdekel hol leszek kék-zöld foltos, hogy hányadikra sikerül a vérvétel.

CRP: 500

A vérképem nagyon rossz és írtó vérszegény is lettem menetközben.

Hőm:38.5c

Nagyon lassan mint egy fuldokló csiga a kerekes székembe kapszkodva, tolva magam előtt és arra pakolva a /törölköző, tiszta ruha, tisztálkodó eszközök/ kicsoszogtam szédelegve a fürdőbe, és immál-ámmal megfürödtem és a maradék hajamat is megmostam.

Már visszafelé vánszorogtam mikor sikítva rohant felém a nővérke.

"-Csilla mit csinálsz, miért nem szóltál segítettem volna, ejnye- ejnye!"

-Megcsinálom, ha beledöglök is!

A lábaim akár egy rongybabáé, csak ne kelljen behajlítani mert akkor összecsúszok mint a colostok. Megfeszített térdekkel mintha gipszben lennének úgy megyeget. Nem lesz semmi baj, különdben is csak a padlóig esek le  ha esek. Ne féltsél!"

-mondtam teljes erőmmel koncentrálva .

 

2009 12.16.Szerda

 

Hőm: 39.7c

8 órára vártak a nőgyógyászaton, úgyhogy rettegve vártam a betegszállító kft alkalmazottait.

Mert többek közt magyaráznom kellett minden alkalommal , hogy ne hagyjanak a folyosón mert én onnét sajnos nem bírok ha megszakadok sem egymagam felkellni és bemenni a kezelőbe.

Ez volt akkor is ha fekve vittek. Sajna ez van....

A nőgyógyász hamar megvizsgált és szörnyülködve kelt ki magából és jó szavtos magyar szavak kiséretében elküldte , a k .. anyukájukba  azokat akik ezt a dögséget nem vették észre ennyi időn keresztül  nálam.

Visszavittek az immunológiára a vizsgálat után, az én deszkával kibélelt menedékembe.

Estére megjött az én Mikim , hozta a több doboz láz és fájdalomcsillapítót.

Valószínű, az a bizonyos gyógyszertár az elmúlt hónapokban felvirágzott.

Mától nem kapom a vérhigítót, és a szteroidot is lecsökkentették 16mg-ra.

A műtétet péntekre ígérték.

Végre !

Az új életemet várom tőle!

 

2009 12.17.Csütörtök

Hőm: 39c

Már nem kapom az alvadásgátlót, így készítenek fel a műtétre . Iszonyat rossz a vérképem ezért ma vért kaptam, 2 zacsival.

 

 

A vérnyomásom a béka feneke alatt van, a szívem meg 130-cal pörög még így fekvő helyzetben is. Nagyon gyenge vagyok szédülök, és alíg élek már, de próbálom tartani magam amíg lehet, ez a vér majd kicsit megerősít!

Nagyon várom a holnapot!

Ha a nőgyógyászaton minden jól alakul , akkor az immunológiáról is hazaengednek, ezt ígérték az orvosaim.

Így lesz! Így kell lennie!

Ma este megírja orvosom a zárót, holnaptól már a nőgyógyászoké leszek. Reggel 8-ra  ott kell lenni, remélem nem az ismert  betegszállítók jönnek értem. Gyűjtöm az erőmet. A trafótól kicsit erősebbnek érzem magam?! Vagy csak azt akarom hinni, hogy az vagyok!!!

Sacim , és a többi szobatársaim ölelgetnek, vígasztalnak és a telefonom folyamatosan csörög, pittyeg, mindenki halálra izgulja értem magát.

"-Minden rendben lesz , ne félj, hamar túl leszel rajta, imádkozunk érted meg fogsz gyógyulni hamar!"

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: 11.Újra Pécsen
GYÓGYULÁSOM TÖRTÉNETE-CSILLA MÓDRA - © 2008 - 2024 - gyogyulasom.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat