12.

Felgyorsulnak az események

 

Nőgyógyászat-Műtét-Rémálmok

 

 

2009 12.18.Péntek

Nagyon nagy hó esett az éjszaka, és az utakon alíg volt  forgalom. Csípős hideg jött be a szobába  ,mikor a takarítónő kinyitotta az ablakot.

Reggel 6 órakor Miki már pakolta is a cuccaimat , és lelkesen öltöztetett, mert ma eljött a várva várt nap .  Költözés a nőgyógyászatra!

 

 

A nővérkék és minden beteg aki lábra tudott állni az ágyam mellett gyógyulást kívánva búcsúztatott el.

Évi és Betti már hajnalban telefonáltak, hogy  nagyon-nagyon szorítanak, most már minden rendben lesz ......

Engem a betegszállítók vittek, mivel csak fekvő helyzetben tudtak kezdeni velem valamit. Miki követett minket autóval. Teljesen kihalt volt a  Pécsi belváros reggel korán, csak mi csúszkáltunk a hepe-hupás jeges úton.

A nőgyógyászaton is természetesen zárlat volt. Így a szigorú portások és nővérek, még mielőtt Miki kipakolhatta volna a szükséges cuccaimat  2 percenként azzal zaklattak minket , hogy azonnal hagyja el a kórtermet.

Na! Mikit sem kellett félteni és kicsit" elbeszélgetett "a személyzettel, miközben én egyre lázasabban és magatehetetlenebbül csak nyögni tudtam és vártam az ágyban a sorsomra. 11 óráig tartotta a frontot Mikim aztán egyedül maradtam a Sárkányok karmaira bízva.

"-Méregesse a lázát! Van hőmérője, lázcsillapítója? Ma még nem lesz megműtve valószínű, de azért ne igyon és ne egyen, előtte megvizsgálja a prof. is aztán hashajtás és a szokásos műtéti előkészítés"-mondta egy "nagyon kedves" nővér katonásan.

Nem bírtam megmozdulni sem, nemhogy enni, inni ,felülni, járni stb....Úgy voltam ott az ágyban ahogy hagyott Mikim, lázmérővel a hónom alatt, tűz forró voltam remegtem mint az ázott kutya. De ez itt senkit nem hatott meg.

Talán délután lehetett már mikor jött ez a "kedves " nővérke, hogy induljunk hamar-hamar a vizsgálóba mert látni akar a prof.

A hét vicce! Csak most nem volt kedvem röhögni rajta! Elhaló hangon elmagyaráztam neki, hogy mivel izomsorvadásom van a lábaimban, és hálni jár belém a lélek és 40,5c a hőm , így meg kell értenie, sajnos nem bírok sietni ,de még csak megmozdulni sem! Per pillanat annak is örülök, hogy ezt eltudtam nyöszörögni!

Pár perc múlva egy erős beteghordó fiúval jött vissza ,aki egy  tolószéket tolt ezerrel felém."-Sietni kell a prof nem várhat!"

Az a megoldás szóba sem jöhetett volna, hogy Ő jöjjön ide hozzám, na de mégis milyen is lett volna igaz? Az utolsó vésztartalék erő forrásaimat összeszedve félig holtan de megjelentem  a" nagy" ember előtt. Két oldalról belém kapaszkodtak és fel akartak a lábamra állítani , de abban a pillanatban összerogytam magammal rántva az én ápoló személyzetemet! Izgalmas látvány fogadta az arra járó betegeket, akik mint a moziban tátott szájjal figyelték ahogy vissza vonszolnak a szobámba.

Na ennyi volt az én professzori vizsgálatom.

Sorban vitték a szobatársaimat a műtőbe, és kis vártatva hozták is vissza őket, többnyire kis műtétre jöttek akikkel ebben a szobában voltam.

Erőtlenül, félig holtan vártam az én életmentő műtétemet, mikor jön már valaki azzal a hírrel- Csilla maga következik.

 

2009 12 .19 Szombat

Hajnalban 40,5c volt a hőm. A hónapok óta tartó láztól a testem olyan volt  mint egy kitörni készülő vulkán! Meddig lehet ezt még kibírni ? Talán a mai napon végre itt lesz a megoldás mindenre, nem szabad feladnom azért is túlélem, megtudom csinálni, élnem kell! -biztatgattam magam, ott a takaró alatt.

 

 

Mindenki szépen menjen mosakodni ! Jó reggelt! Aki nem bír egyedül kimenni a fürdőbe annak hozom a lavórt ! -hangzott a reggeli ébresztő!

Megkértem hát a nővért segítsen valamilyen módon megszabadulnom az izzadt ruhámtól, és miután felültetett , szivaccsal imitáltam egy kis mosdást magamon.

"-Se enni se inni nem kaphat mert ma megműtik délután!"-mondta sietve.

Nem kaptam tegnap óta se inzulint se gyógyszereket,  itt senkit nem érdekelt csak a lázcsillapítót tömöm magamba ez még volt nálam. Már nem számít semmi! Meg voltak számlálva az óráim, féltem is de tudtam az életet jelenti ez a műtét így nagyon vártam!

A mobilom ott volt mellettem az ágyban , fogtam a kezemben éjjel- nappal, ez volt az én biztonságom, ez volt a külvilágom a menekülésem a megmentőm ha kell, ez volt mindenem!

Délután kettőkor megjelent az ágyamnál a beteghordó egy fekvős kocsival amivel elindultunk az én új életem  kezdete felé. Lepedővel letakarva egyszál semmiben a láztól vacogva döcögtem végig a hosszú folyosókat, míg végre a műtő asztalára nem kerültem végre.

Lekötöztek, aztán persze, hogy nem a jobb kezemben lévő branül kellett a műtős nőknek!

Több kísérlet után sikerült a semmiből egy apró vénácskát varázsolniuk,és abba tenni a nekik megfelelő branült ,hogy azon keresztül folyassák belém a megfelelő altató és egyébb löttyöket.

Az a nagyon okos ügyes nőgyógyász orvos pedig megnyugtatott, hogy mire felébredek már vége lesz ennek a hónapok óta tartó rémálmomnak!

Senki nem is sejtette még akkor ,hogy az igazi rémálmaim csak  ezután kezdődnek el!!!

"-Na vágjunk  is  bele! Számoljon el 10-ig! " Hangzott a feszólítás kicsit morbidul! Talán 4-ig számolhattam el mikor bekövetkezett nálam a filmszakadás.

 

 

 

 

 

Oldal: 12.Felgyorsulnak az események
GYÓGYULÁSOM TÖRTÉNETE-CSILLA MÓDRA - © 2008 - 2024 - gyogyulasom.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat