10.
Rossz előérzetem van
Nem akarok pánikot kelteni
2009 11.19.Csütörtök
Napközben egyedül vagyok itthon, táppénzen július 6.-óta . Mikim dolgozni jár, Petim suliba. Próbálunk mindent a régi kerékvágás szerint csinálni,/ kivéve engem/ az élet nem állhat meg, és ugyebár valakinek be kell tömni az éhes szájakat, és a csekkeket is sorban hozza a postás, amit be kell fizetni. Mint mindenki másnak.
Lassan szépen komótosan , elkészítem a vacsorát, egyszerű kis dolgokkal indítok. Megtanultam ülve krumplit pucolni, és reggeltől estig majd elvégzem a kitervelt dolgokat. Én is akarom! Én is hasznos akarok lenni újra!
Szegény anyámat is ezzel utasítottam el. Nem kell hogy főzzön tovább a fiúknak ez az én dolgom! Aki ismer tudja önnáló voltam mindig, most meg nem vagyok más mint egy legyengült kifacsart kis tehetetlen......
Magamnak is bizonyítani akarok!
Van időm agyalni itthon egyedül. De nagyon örülök, mikor cseng a mobilom, és Barátnőim, munkatársnőim, anyukám vagy tesóm elvonja ezekről a negatívságokról a figyelmemet.
Mérem a hőmet is szorgalmasan . Sajnos délutánra megint felment 38c-ra. Megpróbálok a lázcsillapító bevétele után aludni egy kicsit. Mire a konyhából a szobába értem úgy el kezdtem fulladni ,hogy majdnem megfulladtam. Pedig nem nagy távolság volt. Egyszerűen nem kaptam levegőt picinek, szűknek éreztem az én óriási tüdőmet.
Nyugalom-nyugalom! Szépen lefekszem, és jobban leszek!-csitítgattam magam. Erről meg nem szólok a Mikinek ha megjön , nem akarok pánikot kelteni. Úgy is állandóan aggódik szegény.
Jobb is lett ha feküdtem, de terhelésre ,kisebb távolságok után megint előjött. Patakokban folyt rólam a víz , miközben alig kaptam levegőt és olyan gyengének éreztem magam ,mint akinek még a lelkt is kicsavarták volna.
Lábaimat , anyukámtól kapott Tens készülékkel javítgattam, naponta többször feltettem a kis készüléket. Azok sem voltak a régiek, még nagyon gyengének éreztem őket , gondolom a sok kórházi fekvés ,és medrol az izmokat legyengítette. Ez a kis készülék nagy szolgálatott tett később is.
2009 11.20 Péntek
Hőm ma 37,4c volt egész nap. Vettem be egy vízhajtót a fulladásomra, gondoltam biztos a szívem meg a tüdőm is tele van vízzel, azért ez a fulladás.
Jobb is lett kicsit, de közel sem jó.
Délutánra megint el kezdett égni a fejbőr alatti, azaz skalp ereim. A szemem pedig neon fényesen káprázott, alíg láttam valamit. A szívem úgy pörgött mintha lefutottam volna a maratont.
Ugye nem kezdődik előről minden ? Istenem ugye nem ? Hisz nem olyan rég jöhettem haza. Nem ! Ez nem lehet!!
Feküdtem egész nap, lapítottam az ágyban ,mire megjönnek a fiúk ne lássanak így.
Milyen igaz az ,hogy a szorongó embert leginkább a képzelete gyötri meg.
2009 11.22.Vasárnap
Hétvége van, sokat pihentem mint eddig is, mi mást tehettem volna ugye? Hőm 38,2c -re ment fel ma és szorgalmasan eszem a panadolt, ez még segít kicsit elnyomni ,megszüntetni semmi nem fogja? Így maradok én már amíg élek úgy láttszik.
Miki aggódik, szigorúan nézeget! Hiába tagadom, neki nem is kellenek a szavak, már akkor is minden gondolatomat tudja ha csak rám néz.
Vissza akar vinni Pécsre, persze én nem engedem! Még ne, jobban leszek holnap már, ki kell bírni dec.21ig akkora várnak!
Holnap a házi orvostól kell kérni beutalót a vér vizsgálathoz a laborba.
2009 11.23.Hétfő
6.napja, hogy újra lázongok, de a fejem és a szemem, még nem olyan borzasztóan fáj mint akkor a betegségem elején, fáj és gyulladt, de még kibírható.
Az izmaim is gyengék, még nagyon nehezen megyek a lépcsőn, és sietni sem tudok, mert fulladok is. A lábamat tornáztatom, és a Tens is segít.! Segítenie kell !
Ma a bogyók bevétele után reggel 8-12ig egész jól éreztem magam. Ki is használtam ezt a kis időt. Megkértem az én Petikémet, jöjjön el velem a házi orvoshoz ,azokért a papírokért.
Kocsiba ültünk, Peti vezetett. Nemrég szerezte meg a jogsiját, így ez jó lesz gyakorlásnak is. Szépen lassan óvatosan elvitt engem, és az orvosnál is elintézett mindent. Én addig a kocsiban vártam. Emberek közé tilos mennem, mert az a brutál bogyó teljesen leállítja az én amúgy is megbolondult immunrendszeremet. Jó volt kimozdulni kicsit.
Ez volt a mi kettőnk titkos akciója.
Persze később kiderült, és Miki szigorúan nézett maga elé. Ilyenkor szólnia sem kell minden gondolatát hallom. Nagyon félt.
2009 11.24.Kedd
Reggeli hőm:38c napközben a panadol megtette hatását, csak 37,3c
Sajnos ez a ronda fulladás ,gyengeség még mindig meg van.
Délután telefonáltam az én főnővérkémnek Icának, hogy adjon majd pár vérvételi csövet, mert holnap újra kell vért venni, és nekem elfogyott. Ne kelljen bemenni a laborba, házilag elintézem magamnak a szurka-piszkát. A véreket meg a tesó majd elviszi a laborba. Szívesen adott, és Miki estére már hozta is a csöveket , a sok baráti jó kívánságokkal együtt.
Már rutinosan szúrtam a tűt bal kézzel, a jobb kézfejemben lévő kis dudorimba, mikor az bemondta az unalmast. Nem volt mit tenni és a lehetőségek is végesek voltak, hát a combomból voltam kénytelen lesajtolni . Meg is lett a hatása. Szépen megkékült. -majd ráfogom az asztal sarkára.-gondoltam.
Vizelet mintát is kell küldeni, erre is kiváncsi a háziorvos.
2009 11.25.Szerda
Hő:reggeltől estig 37,5-38,7c között ingadozik.
Reggel korán tesóm mikor ment dolgozni, becsengetett."- Na vegyük le azt a pár cső vért!" Én már a megtöltött csövekkel vártam. Megkímélve szegényt a kínzásomtól.
Láttam arcán ,hogy elképedt és megkönnyebbülten vitte a cél felé a csomagot.
Este aztán beadta a kész eredményt a kis fehér papíron.
Crp:347,5
Sülly:85
vizelet fehérje:++
vizelet cukor:++++
Gondoltam, hogy nem lesz jó, de hogy, ennyire arra nem gondoltam volna. Ez a cukor dolog is nagyon aggasztott.
2009 11.26. Csütörtök
Hőm:37,5-38,7c -ig ment fel ma.
A gyengeség, fulladás, fej fájáshoz most egy újabb dolog is jött, úgy láttszik tényleg nagyon nincs már immunrendszerem. Az egész szám torkom, nyelvem, szájpadlásom tele van fehér vastag fájó gombával, aftával.Nagyon fáj, enni sem tudok, a víz lenyelése is kész kín.
Van itthon száj fertőtlenítő, hát gyorsan le kezelem. Persze feleslegesen ,nem használ.
Anyukám elsétál hozzám /kb 1 km-re lakunk egymástól/,hogy napközben ne legyek egyedül, nem bírja elviselni, hogy megint kínlódok. Levágja a hajamat is,mert már úgy nézek ki mint egy elvadult rózsabokor. Ő nagyon ügyes fodrász is! Rettentően kifáradok, és csak pihegek ott az ágyban mint egy ázott egérke. Anyukám meg babusgat, és közben könnyes szemmel mondja"-gyógyuljál meg kislányom!"
2009 11.27.Péntek
Ma is lázas vagyok, délutánra már 39,2c.
Miki felhívja az orvomat a Pécsit, és megbeszélik hétfőn reggel vár vissza.
-Nem akarok visszamenni, majd jobban leszek! Nem akarom előről kezdeni az egész herce -hurcát! Dunnyogtam az orrom alatt, de tudtam hiába való a lázadásom.
Úgy felhergeltem magam, hogy csak sírtam -sírtam és majdnem nembírtam abba hagyni. Emlékszem még régen nem voltam ennyire bőgő masina. Most meg ez az egyetlen fegyverem, mint a kis gyenge hisztis gyereknek!
Nem akarom sajnáltatni magam, hisz vannak nálam még betegebb emberek ,minden relatív, ahogy az az öreg tudós megmondta annak idején. De mikor lesz már vége ennek, mikor leszek már a régi Csilla?
Eszembe jutott amit az Eü.iskolában tanítottak nekünk,valóban így van!
1.Tagadás --Nem ez nem lehet,ez nem lehet igaz,csak tévednek,
2.Harag,tiltakozás--Micsoda igazságtalanság,miért pont én?
3.Alkudozás--Rendben van,de előtte még......
4.Depresszió--Már látom,nem sikerül,mindent elveszítek,semmi nem jó...
5.Elfogadás,beletörődés--elfogadom a megváltozhatatlant,...
2009 11.29 Vasárnap
Egyre jobban fulladok, és minden tünetem erősödik. Lázam már éjjel-nappal 38c-39c között változik.
Miki és Peti felváltva hozza a fejemre a vizes ruhát, remegek alatta, folynak a könnyeim, és gyengén halkan mondogatom nekik:-Ne aggódjatok értem ennyire, nem lesz semmi baj! Meg fogok én gyógyulni !
Magamnak is ezt mondogatom , hogy elhiggyem és elhessegetem azokat a negatív gondolatokat , amik itt röpködnek az ágyam felett .
Alíg várom a reggelt.